Kéthly Anna: „A kötelesség az összekötő kapocs ember és ember között”

Loppert Csaba

(Loppert Csaba beszéde Kéthly Anna szobrának 2015. november 27-i felavatásán)

„A kötelesség az összekötő kapocs ember és ember között”

 Tisztelt Házelnök Úr, Horváth János úr, Polgármester úr, kedves barátaim, tisztelt hallgatóság!

1973 februárjában mondta ezeket a szavakat Kéthly Anna .Valamennyien jól tudjuk: az akkor már 84 éves Kéthly egész életében inkább a szabadságért, ‒ és nem azért, ami attól elég távol áll, ‒ a kötelességtudatért harcolt.
Persze, nem a saját szabadságáért. Hanem azokéért, akiket erőszak és elnyomás fenyegetett. Legelsősorban a magyar nemzet, a magyar nép szabadságáért. A nyomorban élő, éhező gyermekekéért. Az elnyomott nőkéért. A nehéz sorsú munkásokéért. Az üldözött zsidóságéért. A koncentrációs táborokban és a Gulágon szenvedőkéért. Még az embertelen körülmények között rabságban tartott „horthysta csendőrökéért” is. Neve ezért cseng ma olyan jól a történelmet ismerők fülében: jelképévé vált a mindenfajta rendű és rangú szabadságtörekvésnek. Ő volt az a 20. századi magyar politikus, aki a legtöbbet küzdött az elnyomottak felszabadításáért. Ráadásul mindvégig szinte reménytelenül, a siker legkisebb esélye nélkül tette ezt. Már csak ezért is jár neki a hely, itt, hazánk nagyjai, a szabadság harcosai: Rákóczi, Kossuth, Bibó, Tisza és Nagy Imre emlékműve társaságában.

Kéthly Anna a szabadságért vívott fiatal- és érettkori harcaiban alulmaradt a kor barbár erőivel szemben. Előbb illegalitás, majd pártjából való kitaszítás, börtön, végül honvágytól gyötört száműzöttség lett az osztályrésze. Idős korában azonban egy, az igazságért végigharcolt élettel a háta mögött, biztos erkölcsi talapzatról már bölcsen ítélkezhetett. Megérezte a szabadság túlhajtásában rejlő, a fejlett Nyugatot fenyegető veszélyt. Azt a veszélyt, amelyre az Amerikát megjárt francia gondolkodó, Tocqueville már egy évszázaddal korábban felhívta a figyelmet. A parlamentáris demokrácia és a piacgazdaság megteremti a polgárok viszonylagos szabadságát és egyenlőségét. A szabadság és egyenlőség azonban versenyt szül, szembeállítja, elszigeteli egymástól az embereket. És ha a szabadság és egyenlőségérzet nem párosul kötelességtudattal, akkor az előbb káros versengést, rivalizálást, majd háborúskodást von maga után.
Ma, 2015-ben, a szabadságot elhozó rendszerváltoztatás után 25 évvel aktuálisak igazán Kéthly 1973-as szavai. Prófétai ösztönnel érezte meg: a kötelességtudat elfelejtése jóléti sovinizmushoz, úrhatnámsághoz, a gazdasági növekedés utáni őrült hajszához vezet. Innen pedig egyenes az út a családok széteséséhez, nemzetek és népek pusztulásához, végső soron az egész Nyugat demográfiai és ökológiai katasztrófájához. Korlátlan szabadságvágyában a mi nemzedékünk, korunk elitjei, és nemcsak a politikai, megfeledkeztek a korábbi, de az eljövendő nemzedékekkel szembeni kötelességeikről is.

„Több kötelességtudatot, a szabadság csökkentése nélkül! ‒ ez az egyik nagy tanulság tehát, amit elitjeink levonhatnak Kéthly Anna életéből. Mint ahogy a napokban 125 éves magyar szociáldemokrata mozgalom történetéből is. Mi az Egyesületben, példaképként tekintünk rájuk, és mély főhajtással adózunk emléküknek. Nekik, akik sorsa összehasonlíthatatlanul nehezebb volt a mienkénél. A jövő elitjeinek pedig Deák Ferenc szavaival üzeni Kéthly Anna szelleme: „Igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.